Folytatom korábbi cikkem gondolatmenetét. Most sem lesz szó semminemű világmegváltó gondolatokról, csupán eszmei keretet szeretnék adni mindazokról az eszközökről és eljárásokról, amelyeket ma előszeretettel használunk. A kiindulási tézisem az volt, hogy a mixing mint a zenekészítés második, kulcsfontosságú szakasza, kommunikációként is értelmezhető.
Tovább »

Cikkeim alkalmával mindig újabb feladatokat sorolok fel, amelyeket abszolválni kell a mixing során. Az embernek csak megfájdul a feje. Való igaz: ez a folyamat valóban nem a legkönnyebb a zenekészítés során. Többször hangoztattam azt a véleményemet, hogy a zene keverése egy különálló művészeti forma. Nagyon sok tényezőre kell egyszerre ügyelni, és nem csak egy helyes megoldás létezik. Sőt, abban rejlik a zene szépsége, hogy minden ember máshogy érzékeli és értelmezi. Nem nehéz belátni, hogy a mixingnél az a legcsodálatosabb, hogy minden hozzáértő máshogy oldja meg a feladatokat.
Tovább »

A legtöbb olvasó bizonyára hallott már a hangtechnikában is használt, spektrumanalizátornak nevezett eszközökről, amik egy jel frekvencia-összetevőit és azok jelszintjét jelenítik meg. Bár nagyon pontos mérésekre is használhatóak, a legtöbb hangmérnöknek csak egy gyors áttekintésre van szüksége, főleg amikor már a keverés végső szakaszában tart. Ilyenkor egyetlen pillantással ellenőrizhetjük, hogy megfelelő-e a frekvenciaeloszlás, főleg, amikor gyenge minőségű a lehallgatórendszerünk.
Tovább »

Jelen pillanatban nem tudok még egy olyan túlmisztifikált témát, mint a párhuzamos kompresszor használata. Nem egy fiatal, tapasztalatlanabb producerrel találkozok, aki a szóban forgó témát úgy zsolozsmázza, mintha megváltó eszköz lenne a jó hangzás eléréséhez. Ugyan mindig változnak ezek a mágikus szavak: volt, amikor a masteringet kiáltották ki Jolly Jokernek, húsz éve pedig a multiband kompresszorokat. Ne feledjük, hogy soha nem egy tényezőn múlik és nem egyetlen eszközön, hogy versenyképes legyen a hangzásunk! Győzzük le az elhatalmasodó paranoiánkat! Nem létezik olyan audioprocesszor, amelyet csak szakmai kiválasztottak és beavatottak ismernek, és el van zárva a földi halandók elől.
Tovább »

Aki nem most kezdte a hangfelvétel-keverést és/vagy masteringet, az tudja, hogy mennyire fontos dolog a referenciamix használata, ami bizony elengedhetetlen még a Grammy-díjas hangmérnökök számára is. Ezt persze többféle módon is meg lehet oldani, de léteznek olyan pluginek, amik nagyon egyszerűvé és gyorssá teszik a referencia- és munka-mix közötti váltást. Az egyik legismertebb eddig a Samplemagic Magic AB volt.
Tovább »

Felgyorsult világunkban nem érünk rá képeket nézegetni, képregények olvasásra pedig nem is merek gondolni. Nincs idő, hogy elmerengjünk egy-egy kép mondanivalóján. A videókra és filmekre vagyunk nyitottak, amelyek tálcán kinálják a kész információt. Más szemszögből megközelítve a szóban forgó problematikát, a fogyasztók ingerküszöbe oly mértékben megváltozott, hogy csakis a gyors és tömör impulzusokra figyelnek fel. Egy szó, mint száz, a mozgókép felfokozott információközlése a jelen pillanatban a legszélesebb tömegek számára az egyetlen hiteles művészi közlési forma.
Tovább »

A dolog sajnos nem olyan egyszerű, hogy ami egy sávból áll, az monó, ami kettőből, az sztereó, és kész. Induljunk ki az egyszerűbb végéből: az a hangsáv, amely csak egyetlen sávból áll, az holtbiztosan monó. Mi az, ami megkülönbözteti a monó zenei információt a sztereótól?
Tovább »

Akár választhattam volna címnek azt a kérdést, hogy hogyan keltsük a közelség illúzióját. Egyszerűen fogalmazva, ha vokális zenéről van szó, akkor hogyan érjük el azt az érzetet, hogy ha fülhallgatóban hallgatjuk a zenét, akkor olyan érzetünk támadjon, mintha a fejünk közepében dalolászna valaki. Nem tudom azt állítani, hogy mi sem egyszerűbb, de vágjunk bele, mert azért nem agysebészet.
Tovább »

Valószínűleg rengeteg közhely elhangzott már ebben a témában, és fogadni mernék, hogy nem csak az én tollamból olvashattok hasonló témában szöveget. A végkövetkeztetés az szokott lenni, hogy igazából abbahagyni lehet csak, befejezni soha. Azt hiszem, a legtöbb művészi tevékenységről ugyanez a megállapítás elmondható. Hosszú filozofálás helyett konkrét példákkal és eszközökkel szeretném inspirálni a keverésüket befejezni nem tudó hazai hangmérnök és producer társadalmat.
Tovább »

Szomorúan konstatálom, hogy kis hazánkban, a producerek és hangmérnökök körében méltatlanul elfeledett és mellőzött a Roland SDD-320-as doboza, vagyis a Dimension D. Ízlésvilágomban ez a gép a modulációs effektek császára. A zengetők terén a Lexicon 480L-hez, vagy a kompresszoroknál a UREI 1176-hoz hasonlíthatnám. Nem véletlen, hogy a legtöbb, klasszikusnak számító digitális effektet a nyolcvanas évek elején vagy közepén dobták piacra, hiszen nagyon sokan azt a korszakot tekintik a zenekészítés utolsó aranykorának.
Tovább »