Hozzám megszokott módon ismét egy enyhén filozófiába hajló eszmefuttatás következik. Ez a gondolatmenet nem új keletű, már régóta érlelődik bennem. Hogy pont most vetem papírra, annak az a kiváltó oka, hogy a minap szembesültem azzal, hogy a TC Electronics piacra dobta hardver formátumban két legendás, nyolcvanas években elterjedt stúdióberendezés újragondolását.
Tovább »

A Hogyan növeljük sztereóterünket című cikkemben felvázoltam egy amerikai zenevizualizációs koncepciót, amely három dimenziót különböztet meg. Az első dimenzió a mély-magas, a második a jobb–bal, a harmadik a közel-távol tengelye. Azzal is foglalkoztunk, hogy milyen technikákkal lehet kitölteni a keverés során a második és a harmadik tengelyt.
Tovább »

Ez a cikk szorosan kapcsolódik az előző heti, Hogyan növeljük sztereóterünket? című írásomhoz. A cikk elején felvázoltam azt az amerikai koncepciót, amely szerint a zenének három dimenzióját különböztetjük meg. Az első a mély-magas frekvenciákat jelenti, a második a jobb-bal tengely a hangfalak által kifeszített képzeletbeli térben, míg a harmadik tengely a közel és a távol.
Tovább »

Az amerikai felfogás szerint a zenének három dimenziója van.
Tovább »

Az ünnepek közeledtével összegezni szoktam az évet, és talán idén sem lesz ez másként. Rendkívül tanulságos számba venni azokat a szoftvereket, eszközöket, amiket leggyakrabban használok. Előre bocsátom, hogy a listám meglehetősen szubjektív, valójában a Pro Tools Insert vagy Send listáján legtöbbször szereplő kedvenceimet emeltem ki, és próbáltam rövid magyarázatokra szorítkozni.
Tovább »

Ha akusztikáról beszélünk, nem kerülhetjük el a legkellemetlenebb témát: a mély frekvenciák kezelését házi stúdiónkban.
Tovább »

Egyre okosabbak és tájékozottabbak vagyunk az akusztika tudományában, de nem szabad elfelejteni, hogy itt bizony nem a jövő tudomány doktorait képezzük, hanem kizárólag olyan anyagra korlátozzuk az információhalmazt, amely a házi producereknek válik hasznára.

Egyszerű, hatékony tanácsokkal szeretnénk jobbá tenni a stúdiónak használt helyiségek akusztikáját. Először a lehallgató monitorok helyes elhelyezését tárgyaltuk, majd kalibráltuk a frekvenciamenetüket, legutóbb pedig megismerkedtünk olyan cégekkel és termékekkel, amelyek drámaian javíthatnak lehallgatásunk precizitásán.

Legyünk őszinték! Nem barátkoztunk meg az árcédulákkal...Ezért most akusztikai Csináld magad! mozgalomra szeretném invitálni a házistúdió-tulajdonosokat.
Tovább »

A sorozat első részében néhány rendkívül fontos alapelvet tárgyaltunk. Elsősorban azt, hogy a lehallgatásra szolgáló stúdiósugárzók a párhuzamos falaktól egyenlő távolságra kell elhelyezkedjenek, a producer és a hangfalak ideális pozíciója pedig egy egyenlő oldalú háromszöget kell leírjon.

Másodsorban még mindig ott az a fontos megfigyelés, hogy a hang nem függeteníthető a tértől, melyben megszólal, tehát a lehallgatás minőségébe kövéren beleszól házi stúdiónk geometriája és akusztikai jellemzői.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az adott tér elnyeli vagy felerősíti a mélyeket, közepeket, magasakat (azaz szobánk frekvenciaválasza nem lineáris), akkor a legegyszerűbb gyógyír az aktív stúdióhangfalakon található mély és magas tartományra ható kalibrációs potméter használata.

Bár már sokat javítottunk a helyzetünkön, sajnos ezzel még nincs megoldva az ügy. A tökéletes megoldás, ha professzionális akusztikai hangmérnökkel megtervezzük a helyiség elrendezését és a hangfalpárok elhelyezését. Ez a verzió meglehetősen drága mulatság.

Valamivel olcsóbb megoldás, ha akusztikai termékekkel foglalkozó cégek előregyártott elemeit vásároljuk meg. Szerintem az egyik legnevesebb cég a szakmában az amerikai RPG és az Auralex. Magyar webshopokban is találunk ilyen termékeket. Nem két fillér, de a jó akusztikára érdemes pénzt áldozni.



Az említett elemek nem hanggátlásra szolgálnak, hanem arra, hogy egyenletesen szétszórják a közép és magas frekvenciatartományú hanghullámokat. Szaknyelven ezeket az elemeket diffúzoroknak nevezzük.

A következő részben arról lesz szó, hogy kevés pénzből hogyan tudunk mi magunk ilyen diffúzorokat fabrikálni és elhelyezni. Nemsokára barkácsolunk!

Az Akusztikai gyorstalpaló sikerén felbuzdulva egy négyrészes sorozattal szeretnénk kedveskedni nektek, amelyben behatóbban foglalkozunk a témával.

Az előzményekből világossá vált, hogy azok a szobák, terek, amelyeket általában házi stúdiónak használunk, sajnos nincsenek akusztikailag megtervezve és finomhangolva, de (első lépésként) sokat javíthatunk a helyezeten a lehallgatói pozíció ideális kialakításával, a hangfalak elhelyezésével, beállításával.

Tovább »

Sorra vettük a házi stúdió alapelemeit, néhány bővítési lehetőséget, közben pedig többször leszögeztük, hogy nemcsak a felszerelés minőségétől, hanem a stúdió akusztikájától is függ a végeredmény.

Nem véletlenül utaltam erre a témakörre mint bonyolult tudományra. Az akusztika a hanghullámok természetével, fizikai értelmezésével foglalkozik, legyen az zenei hang, háttérzaj vagy akár egy láncfűrész által keltett hullám. Természetesen nem kell akusztikai szakemberré válnunk ahhoz, hogy otthoni stúdiónkban jól szóló szerzeményeket alkossunk.

A lényeg, hogy stúdiófelszerelésünket a helyes kialakításban használjuk, ezáltal maximalizálni tudjuk a teljesítményt. Elsősorban a monitor helyes elhelyezéséről lesz szó, valamint arról, hogy nem túl drága módszerekkel hogyan tudunk javítani szobánk akusztikai adottságain.

A hanghullám állandó sebességgel terjed a levegőben, és környezetével kölcsönhatásba lép. Ebből számunkra most annyi a tanulság, hogy a zenei hang nem függetleníthető a zenei tértől. Nem beszélhetünk csupán a zenei hangról, hanem az adott hang és a hang rendelkezésére álló tér kölcsönhatásáról. Nem beszélhetünk önmagában egy orgonáról vagy zongoráról, mert e hangszerek karaktere teljesen más egy ebédlőben, egy koncertteremben vagy templomban.

Az emberi fül rendkívül érzékeny ezekre a különbségekre. Hangérzékelésünk alapja, hogy a hanghoz mindig hozzáadjuk az adott tér akusztikai jellemzőit.

A legtöbb házistúdió-tulajdonos számára a legfontosabb akusztikai probléma az, hogy a stúdiómonitorokat hogyan helyezze el a helyiségben a lehető leglineárisabb lehallgatás érdekében, hiszen a stúdiómonitorok a legmegbízhatóbb ablakokat jelképezik arra a zenei világra, amit alkotnak.

Ebből kifolyólag a központi kérdés az, hogy hová helyezzük a stúdióhangfalakat a szobában. Ha a szobánk felerősíti a mély frekvenciánkat, akkor a mixünk a legtöbb helyen vékonyan fog szólni, ha pedig kioltja őket, akkor az indokolatlanul sok basszusfrekvenciától dinamikátlanul búgós lesz.

A helyes stúdiósugárzó-elhelyezéstől nem lesz automatikusan jó akusztikájú a szobánk, de ez az első kulcsmozzanat ahhoz, hogy jó mixeket tudjunk készíteni.

Az elhelyezésnél alapelv a szimmetria. Ha az egyik hangfal közelebb van a falhoz, akkor folyamatosan torzulni fog a sztereókép, és több mély vagy magas tartományt fogunk érzékelni a bal vagy a jobb oldali hangfalban. Arra is ügyelni kell, hogy ülő helyzetben pont a fülünk magasságában helyezkedjenek el a hangfalak, illetve egyenlő távolságra legyenek a sarkoktól.



A legfontosabb szempont, hogy a két hangfal és az ülőhelyünk alkotta háromszög egyenlő oldalú legyen, azaz a két hangfal távolságának egyeznie kell az egyes hangfalak és a producer távolságával. Ennek az elvnek precízen teljesülnie kell, mert az aszimmetriából származó mellékhatások ellehetetlenítik a korrekt lehallgatást. A legjobb megoldás, ha a szoba rövidebb falán alakítjuk ki a szimmetrikus pozíciót, ezáltal a mély frekvenciák hosszú hullámhosszának is van esélye törés nélkül kiteljesedni.



A legtöbb szakember egyetért abban, hogy ha a producer a hosszabb fal dimenziójának a 38%-án helyezkedik el, maximalizálható a lehallgatás minősége. Az ideális állapot sok változó függvénye, így nem biztos, hogy egyből rátalálunk, ezért érdemes kísérletezni, pár centit mozgatni az egyenlő oldalú háromszögünket. Nem egy olyan esetről hallottam, amikor hetekig tartott megtalálni a legjobb pozíciót.

A teremakusztikában való részletes elmerülés helyett néhány praktikus megoldásra fogok hivatkozni. Stúdiózásra a legjobb a 3:4:5 arány a helyiségben, ami azt jelenti, hogy például 3 méter a belmagasság, 4 m a rövidebb és 5 m a hosszabb fal. Nem konkrét méretekről, hanem arányokról beszélünk.

Szerencsés, ha legalább 18-20 négyzetméteres a házi stúdiónk. Túl kicsi szobában reménytelenül mély állóhullámok keletkeznek. A sarkokat próbáljuk „kitömni”, mert összegyűjtik a mélyeket. Léteznek drága akusztikai elemek, amelyek orvosolják ezt a jelenséget, de kis barkácsolással tizedannyiért ugyanazt az eredményt érjük el.

Végül megemlíteném, hogy az első reflexiókat tompítani kell, mert nagyon be tudják csapni a fülünket. Azon a falon, ahová a hangfalak néznek, akusztikai elemmel csillapítást kell elhelyezni.