Igen, megint egy hülye kérdéssel kezdem a cikket, amiről elkezdek filozofálgatni. Hol dagályosabban, hol lényegre törőbben. Igaza van annak, aki most is hasonló szellemi kalandra számít. Alapvetően a zenekészítés szemüvegén keresztül szeretném megvizsgálni azt a kérdést, hogy hol is tart ma a mesterséges intelligencia.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért is aktuális egy ilyen típusú eszmefuttatás? Leginkább azok a processzorok indították el bennem az itt következő elemzést, amelyek kis túlzással azt ígérik, hogy „megmixingelik” vagy „megmasteringelik” helyettünk a zenénket. Pontosabban megfogalmazva olyan intelligens algoritmussal dolgoznak, amelyeket referenciazenékkel meg lehet arra tanítani, hogy a kívánt hangzást érjük el. Természetesen a marketingszövegekkel azt próbálják sulykolni, hogy aki kimarad, az lemarad. Ha nem vásárolsz okos, AI algoritmussal dolgozó számítógépes processzort, akkor a múlt századba ragadsz.

Nem eszik olyan forrón a kását! Lessünk egy kicsit a dolgok mögé: vajon miért kezdtek el gombamód szaporodni ezek a termékek a piacon? Lehet, hogy már unalmas, hogy ilyenkor a zenekészítés történetével példálózom, de most sem tehetek másképp. A klasszikus zenekészítési folyamat a könnyűzenében az volt, hogy külön ember szerezte a dalt, egy másik hangszerelte, session zenészek feljátszották, elénekelték. Ezt a munkafolyamatot a recording hangmérnök fogta össze. Külön szakember mixingelte a dalt, és természetesen a masteringért is külön szakember felelt. A producer volt az a személy, aki meghozta a művészi és emberi döntéseket az egész zenekészítési folyamat alatt. Legalább 8-15 ember bábáskodott egy korabeli sláger megszületésénél. Ennyi ember tette hozzá a saját muzikalitását, karakterét és emberi tökéletlenségét a mű megszületéséhez. Ezzel szemben ma a hírbe hozott, okos algoritmussal működő pluginek leginkább az egyedül dolgozó producereknek ígérik, hogy nem kell külön mixing és mastering szaki, mert most már mindent meg tudnak egyedül oldani. Az AI szoftver olyan hangzásúvá teszi a zenét, amilyenné szeretné. Tiszta science fiction! A bökkenő csak az, hogy referenciazenét kell mutatni. Ezzel már búcsút is inthetünk annak, hogy egyedi lesz a zenénk. Sajnos a trendek arra mutatnak, hogy elég zenei sémákat ismételgetni a sikerért (főleg szeretett kis hazánkban).

Évek óta próbálok mindenkit meggyőzni, szinte minden egyes írásommal, hogy a zenegyártás csapatsport. Bár egyre jelentősebb az a producer réteg, amely a házi vagy projektstúdiójában végzi el a zenekészítési folyamatok oroszlánrészét, ennek ellenére mindenkit arra buzdítok, hogy nem szégyen az idősebb generációtól tanulni: szilárd meggyőződésem, hogy azok a dalok, amelyekért lelkesedni tudunk a múltban, azért lettek olyan nagyszerűek, mert egy egész csapatnyi alkotó és szakember hagyta rajta a kézjegyét és a karakterét. Kicsit filozofikusan megfogalmazva: a zenei nagyszerűségüket a tökéletlenségükben találom meg.

A szóban forgó szoftverek, mint az iZotope Ozone 8 vagy a Plugin Alliance fémjelezte ADPTR Audio projektje (és még sorolhatnám) azt ígérik, hogy ajánlásokat tesznek arra, hogy a sávjainkat hogyan EQ-zzuk. Mindezt úgy, hogy a processzor intelligens algoritmusa elemzi az általunk választott referenciazenét. Szerintem innen egyenes út vezet oda, hogy a mixingből kizárjuk az emberi tényezőt. Szerencsére a mai mesterséges intelligencia még messze van ettől, de számomra rémisztő az a jövőkép, hogy a producer otthon a házi robotjaival buherálja a jövő nagy slágereit.

Nem csak azért borzadok el ettől a jövőképtől, mert egzisztenciálisan fenyegető rám nézve, aki főként mixingből és masteringből keresi kenyerét. Nem szeretnék boszorkányüldözést folytatni az okos EQ-k és kompresszorok ellen, hiszem magam is tulajdonosa és boldog felhasználója vagyok néhánynak. Inkább amellett kardoskodnék, hogy ne gondoljuk, hogy ezek a szoftverek ki tudják váltani egy mixing vagy mastering szakember kreativitását, karakterét és muzikalitását. A mai technológia ott tart, hogy hangkép tekintetében valóban meglepően jók a tárgyalt szoftverek. De mindig ott van egy de. Valóban hiányzik még a titkos X összetevő, amit csak egy élő ember érzékenysége tud hozzáadni a zenéhez. Bizony, még a legelvadultabb gépzenék mögött is emberek rejtőznek.

Tanulmányozzuk és használjuk a technológia legújabb vívmányait! Ne zárkózzunk el tőlük! Tíz évvel ezelőtt a franc se gondolta volna, hogy ma szinten minden nagyinak okos telefonja van.
És figyeljünk, mit hoz a jövő!