Felgyorsult világunkban nem érünk rá képeket nézegetni, képregények olvasásra pedig nem is merek gondolni. Nincs idő, hogy elmerengjünk egy-egy kép mondanivalóján. A videókra és filmekre vagyunk nyitottak, amelyek tálcán kinálják a kész információt. Más szemszögből megközelítve a szóban forgó problematikát, a fogyasztók ingerküszöbe oly mértékben megváltozott, hogy csakis a gyors és tömör impulzusokra figyelnek fel. Egy szó, mint száz, a mozgókép felfokozott információközlése a jelen pillanatban a legszélesebb tömegek számára az egyetlen hiteles művészi közlési forma.

Nyugalom, nem arról szeretnék hosszasan értekezni, hogy mindenki azonnal adja el a méregdrága szintetizátorát, és vásároljon helyette kamerát. Nem buzdítok senkit arra, hogy hagyjon fel a hangkeltéssel, és kezdjen azonnal videógyártásba. Arról lesz szó, hogy sajnos ma el kell fogadnunk, hogy a fogyasztók körében nem a zene a legmenőbb kommunikációs forma. Ebből az következik, hogy a zenekészítők számára rendkívül hasznos lehet, ha művészi eszközöket próbálnak átvenni a mozgókép területéről, és azt honosítani a modern muzsikában. Konkrétan mire is gondolok? Sajnos ezt nem is olyan egyszerű megfogalmazni, hiszen két külön kifejezési formáról beszélünk. Az egyikük a vizualitásunkra, a másik a hallásunkra próbál hatást gyakorolni.Egy hasonlatra lesz szükségem: a címben emlegetett képeket és videókat fogjuk hasonlítani a zenékhez. Egész pontosan két különböző mixing hozzáállást szeretnék megkülönböztetni. Nem titkolt szándékom, hogy az egyik attitűdöt felértékeljem a másikkal szemben.

Nagyon sokszor kapok kész keveréseket értékelésre. Legtöbbször a hangkép úgy-ahogy megáll a lábán, a dinamikában és a tranziensstruktúrában van javítanivaló. Az a sanda érzésem támad, hogy jó-jó, de ez a művészi közlésforma még nincs kész. Amikor elmondom ebbéli aggályaimat, általában értetlenül állnak.

Mit akarok ezzel mondani? Kis hazánknál fejlettebb zenei kultúrával rendelkező országokban általában a kiváló hangkép elérése a mixing folyamat alapja, és nem a végcélja. Észrevételeim szerint az USA-ban, Angliában, Németországban, amennyiben sikerül egy általános, jó megszólalást kialakítani, akkor úgy tekintenek a keverésre, hogy a kezdeti vagy bemelegítő szakasszal megvannak. A hazai zenealkotók nagyobb hányadánál, tisztelet a kivételeknek, ilyenkor már letudottnak vélik az egész történetet.

Utóbbi attitűdnek az alkotásait statikus képekhez tudom hasonlítani. Megszólalnak valahogy, de egyáltalán nem szólnak semmiről. Nem mesélnek el történetet. A bevezető mondatokban arról beszéltem, hogy a mai zenefogyasztók gyors és impulzív történetekre nyitottak. A beállított képek ideje lejárt. Változtassuk meg mixing attitűdünket úgy, hogy zenéinkkel inkább a videók intenzitásához közelítsünk!

Milyen eszközökre van ehhez szükségünk? Ne tessék megijedni, nem atomdrága processzorokat fogok felsorolni. Szó sincs erről. Kivétel nélkül minden DAW rendelkezik automatizációval. Bizony, ha a zene elejétől a végéig nem fix arányokkal és beállításokkal dolgozunk, akkor előbb-utóbb megelevenedik a zenénk: többé nem képhez, sokkal inkább mozgóképhez fog hasonlítani. Például egy zeneműben a versében halkabbak a gitárok, míg a refrénben hangosabbak, mivel a versében intimitásnak kell érvényesülnie, a refrénben pedig a kiteljesedés érzésének. Próbáljuk meg tagolni a zenénket, és minden egyes részben más művészi szempontot érvényesíteni! Az egyik rész legyen csendesebb, intimebb csak azért, hogy a másik rész jobban üthessen. A muzsikánk haladjon egyik pontból a másikba, és közben egy történetet meséljen el, pont úgy, mint egy film vagy videó.

Az említett cél elérésének leghatásosabb eszköze a hangerők, vagyis az arányok automatizálása. Ma már minden paramétert automatizálhatunk, nem úgy, mint az ősidőkben, amikor még csak fix arányokkal tudtak dolgozni az analóg pultok. Több anekdota szól arról, hogy Jimmy Hendrix idejében 5-6 ember manuálisan valósította meg a változó arányokat. Akkoriban a mixingnek még művészi performansz státusza volt.

Ma kényelmesen, a DAW-unkban automatizálhatunk bármit. Képzelőerőnk ne álljon meg a hangerőknél és a panorámáknál! Amennyiben az effektjeink paramétereit is kreatívan igazítjuk a dalrészek művészi formavilágához, biztosan világszínvonalú produktumot készíthetünk.