
A magasvágás és a vintage hangzás
Szerző: Puha Szabolcs | Kategória: | Címkék: analóg vintage plugin
A fiatal hangmérnökök és producerek, vagyis a mai generáció tagjai el sem tudják képzelni azt a világot, amikor még nem léteztek vagy gyerekcipÅ‘ben jártak a vintage modellezésű pluginek. Egy Å‘srégi, digitális környezetben elsüthetÅ‘ trükkrÅ‘l lesz szó, amit az analóg világban szocializálódott, de ma is aktÃvan tevékenykedÅ‘ hangmérnök és producer generáció fejlesztett ki.
Azoknak, akik szalagos magnók, nagyméretű keverÅ‘pultok és nagy rakás outboard árnyékában tanulták ki a szakmát, bizonyÃtottan másként működik a hallásuk, mint a számÃtógép mellett felnövÅ‘ ifjú titánoknak. Ez alatt nem azt a buta közhelyet szeretném erÅ‘sÃteni, hogy az analóg világ és a tompa hangzás közé egyenlÅ‘ségjelet kéne tenni. A szóban forgó módszer mögötti gondolat azon a rém egyszerű megfigyelésen alapul, hogy ma az egekig magasztalt legendás vasak pont úgy szÃnezik a hangot, hogy azt kellemes hallgatni hosszú távon. (Többször kaptam azt a kritikát, hogy tompák a mixeim, de hosszú távon az idÅ‘ bebizonyÃtotta, hogy a túl harsány hangzás gyorsan kifárasztja a hallgatóság érzékszerveit.) A meleg, analóg hangzás és a tompa hangzás tehát nem ugyanaz, azonban minden kritikának van némi igazságalapja.
Vizsgáljuk meg részletesen! A digitális összegzésre és a számÃtógépes processzorokra egyaránt jellemzÅ‘, ha nem vintage modellezésű algoritmusokról beszélünk, hogy a válaszgörbéjük közel lineáris, azaz nem szÃnezik a hangot, nem dúsÃtják a felharmonikusakat. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy ha nem hangszerelünk elég körültekintÅ‘en, vagyis csak digitális mintákból és számÃtógépes szintetizátorok segÃtségével hangszerelünk, akkor gyorsan eljön az a pont, hogy túl sok magas frekvencia torlódott fel a zenénkben. FÅ‘ként a 12 kHz feletti tartományra gondolok.
Mindezzel szemben a szalagos magnók, a keverÅ‘pultok és a külsÅ‘ effektek, legyen szó akár kompresszorokról, EQ-król, zengetÅ‘krÅ‘l, stb., mind kellemesen szÃnezik a zenei anyagot. A szóban forgó szÃnezés rendkÃvül komplex jelenség, nagyjából annyit tesz, hogy ezeknek a masináknak válaszgörbéik vannak: a bemenÅ‘ és kimenÅ‘ jel frekvenciája kisebb-nagyobb mértékben eltér. Úgy Ãrhatjuk körül, hogy lágyabb, melegebb lesz a hangzás, kellÅ‘ felharmonikusdúsulással és magasveszteséggel. Ne tessék megijedni, a magasveszteség nem egyértelműen negatÃv dolog: utalni szeretnék arra, hogy az idÅ‘ haladtával a magas tartományban egyre szűkül a befogadható tartomány. 17 éves korunkban, mÃg vidáman halljuk a 18 kHz-et, addig 50 esztendÅ‘sen, ha óvtuk a hallásunkat, szerencsés esetben még halljuk a 15 kHz-et.
Ne gondoljuk, hogy az analóg berendezések aránytalanul megeszik a magasakat! Sokkal inkább olyan a hatásuk, mintha magasvágó szűrÅ‘t alkalmaztunk volna, vagyis csak a magas tartomány legharsányabb részétÅ‘l szabadÃtanak meg, egy oktávval mélyebben pedig gazdagÃtják a hangzást. 18 kHz helyett gazdag 8-9000 Hz-et kapunk. Pszichoakusztikai kutatások alátámasztják, hogy hosszú távon a nagyon magasak fárasztanak, mÃg a magas tartomány közepét, mondjuk 12 kHz körül, kifejezetten élvezetesnek találjuk.
A 20-30 évvel ezelÅ‘tt szocializálódott generáció ezt a nyÃlt titkot alkalmazta akkor is, amikor digitális tartományban kezdett el tevékenykedni. Akkoriban még, hangsúlyozom, egyáltalán nem voltunk elkényeztetve analóg modellezésű processzorokkal. A korabeli termékek primitÃvek voltak.
A szakemberek hozzá voltak szokva a az analóg berendezések hangzásához, és a digitális világban is pont ezt keresték. Az elsÅ‘ és legkézenfekvÅ‘bb megoldás, vagyis a nyÃlt titok manifesztációja az volt, hogy a legtöbb sávon Ãzlés szerint 12 db per oktávos Low pass görbével szűrték a nagyon magasakat. Azért az emlÃtett meredekség, mert az utánozta leginkább a múltban megszokott hangzást. Tehát tetszÅ‘leges digitális EQ a tárgyalt beállÃtások mellett pont úgy vágta le a legmagasabb tartományt, mint a legtöbb analóg processzor.
Amennyiben még precÃzebben szeretnénk emulálni a szóban forgó berendezéseket, akkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ha mondjuk 12-14 kHz körül kezdünk vágni, akkor enyhén, 1-3 dB-lel emeltünk 8-10 kHz körül. Más szavakkal levágtuk a harsány legmagasabb tartományt, cserébe mélyebben emeltünk egy kicsit. Az utolsó lépéssel kizárhatjuk azt a lehetÅ‘séget, hogy tompa hangzást kapjunk. Ha jobban belegondolunk, a szalagos magnók és a keverÅ‘pultok pont ezt csinálják a zenei anyagokkal. Folytathatnám a sort a csöves kompresszorokkal és preampokkal, valamint a tranzisztoros és transzformátoros áramkörökkel. Egy szó, mint száz, az analóg áramkörök a fentiekben tárgyalt módon bánnak a magasakkal.
Az idÅ‘sebb hangmérnök generáció tagjai, még ha Pro Tools vagy más DAW segÃtségével kevernek is, hamisÃthatatlanul analóg hangzást teremtenek, leginkább a magasvágások miatt. Nem egyszer velem is elÅ‘fordult, hogy megdicsérték a mixeimet, hogy milyen jól szólnak, és biztosan azért, mert használtam az analóg eszközparkomat. Az igazság az volt, hogy csak a Waves REQ magasvágását alkalmaztam a legtöbb csatornán. Értsük meg, hogy analóg hangzású mixet készÃteni leginkább attitűd, és nem eszköz kérdése!
Kosár tartalma
A kosarad üres.
Könyvajánló
Kategóriák
- 176
- Ableton Live
- Ableton Live 9
- AKAI
- app
- Apple
- Cakewalk
- ControllerBooks
- Cubase
- Cubase 5 könyv
- dobgép
- effekt
- effektprocesszor
- EQ
- FL Studio
- FL Studio
- hangszer
- iOS
- iPad
- kompresszor
- KORG
- lemezbolt
- MIDI
- mixing
- moduláris szinti
- NAMM
- nyereményjáték
- oktatás
- pályázat
- plugin
- Pluginajánló
- processzor
- producer
- reverb
- Roland
- sample
- sampler
- stúdió
- stúdiócsomag
- szintetizátor
- szoftver
- szoftverszinti
- teszt
- UAD
- VST
- Waldorf