A cím sokkal komolyabb és egyben ijesztőbb, mint amiről maga a cikk szól. A meglátásom az, hogy méltatlanul elfeledett és elhanyagolt effekttípusról van szó. Amikor a távolság, vagyis a zene harmadik dimenziójának megteremtéséről beszélek, akkor a legtöbben okosan bólogatnak, és leginkább a zengetőkre, illetve késleltetőkre gondolnak. A chorus-ról vagy a flangerről, illetve a phaserről a legtöbben hajlamosak megfeledkezni. Nem csodálkozom azon, hogy az utóbbi húsz évben dívó DJ-kultúra elsilányította és lejáratta a szóban forgó modulációs effekteket.

A fiatal hangmérnök és producer generáció csak legyint az említett effektek hallatán, és úgy gondolja, hogy meghagyja a használatát a gitárosoknak és az olcsójános lemezlovászoknak. A véleményem az, hogy ha ügyesen és kreatívan nyúlunk hozzájuk, akkor nem érhet minket a közhelyes megszólalás vádja. Arra szeretnék mindenkit buzdítani, hogy építse be a tárgyalt processzorokat az alkotási folyamatába, mert így biztosan gazdagítani fogja a zene hangzását. Nézzük át, milyen szempontból lehet előnyös számunkra a modulációs effektek használata, szinte zenei stílustól függetlenül.

Elsősorban, mint az a processzortípus nevében is benne van: modulál. Konyhanyelven: a hangsávok, amelyeken használjuk, soha nem fognak a zene alatt kétszer ugyanúgy megszólalni. Folyamatosan változásban tartja a zenénket. Ebből kifolyólag nem kell attól tartanunk, hogy a hallgatónak lankad a figyelme, mert valami mindig az újdonság erejével fog hatni a zenénkben.

Másodsorban, a tárgyalt processzorokkal a reverbekhez és a delay-ekhez hasonlatosan közel hozhatjuk az egyik hangszert a zenehallgatóhoz, míg távolabb pozicionálhatjuk a másikat. Bizony, a modulációs effektek használatának mértékétől függően valódi mélységérzetet teremthetünk a zenénkben. Például egy lágy chorus-beállítással olyan érzetünk támad, mintha egy egész zenészcsoport játszaná a fülünkbe az adott dallamot. Amennyiben gyors moduláció mellett phaserrel kínálunk meg egy hangszert, akkor olyan érzetünk lesz, mintha kút mélyéről vagy a tengerfenékről játszana a zenész.

Nem utolsósorban érdemes megemlíteni, hogy az igazán széles mixek elmaradhatatlan eszközei a chorus, flanger, phaser. Bizony, nem a sztereótér-tágító ketyerék töltik meg hangszerekkel a bal és a jobb oldali hangfal között húzódó sztereó teret. Erre sokkal inkább a modulációs effektek hivatottak. Nem véletlen, hiszen ebbe a csoportba tartoznak az olyan speciális processzorok, mint a tremolo vagy a pannerek. Általában egy LFO modulálásával a hang folyamatosan változó pozícióban van: cikázik a két hangfal között. A legtöbb modulációs effekttel, amennyiben eltérően állítjuk be a jobb és a bal oldali paramétereket, növelhetjük a térérzetet és a zenénk szélességét.

A pozitívumok korrekt felsorolása véget nem érő feladat lenne. Elsősorban azt tanácsolom, amit már nagyon sokszor tettem: kísérletezzünk minél többet! Jó kiindulási pont lehet a Waves MetaFlangere, amely egy általános modulációs processzor, szinte minden modulációs formát megvalósíthatunk vele. Jóval bonyolultabb az Eventide H3000 Factory szoftvere, amely rendkívül kreatív ötletek megvalósítására ad lehetőséget. Mindenképpen kiemelném a UAD platform MXR Flanger/Doubler emulációját, amely a kedvenc hardverem digitális változata. Énekre, gitárra egyszerűen zseniális.

Zárásképpen megemlíteném az Acon Digital ingyenes pluginjét. A Multiply egy nagyon hasznos processzor lehet az eszköztárunkban. Szerezzük meg még ma!