Munkáim során (projekt mixing, produceri kollaboráció) gyakran találkozom azzal, hogy még a rutinosabb Abletonos arcok is rácsodálkoznak egy-egy alapszintű trükkre. Ez teljesen normális, hiszen általában maga az alkotás van fókuszban, és még jómagam is (pedig 2004 óta használom az említett szoftvert) újabb és újabb lehetőségeket fedezek fel.

Vizsgáljunk meg néhány olyan megoldást, amit megéri ismerni és használni!


Fade/Autofade

Hogy mire jó? Audioklipek elejét és végét csillapíthatjuk, az egymás mellé illesztett klipeket crossfade-elhetjük, összemoshatjuk, mindez pedig akkor hasznos, ha például az audiofelvétel nem 0 fázisponttal kezdődik vagy végződik (ilyenkor tipikus pattanó hangot hallunk). Anélkül halkíthatjuk ezeket a nem kívánatos részeket, hogy lecsípnénk a klip hosszából.


Jó szolgálatot tesz ének-, vagy hangszerfelvétel editálásánál, amikor több kis részből rakjuk össze a nagyobb egészet, a felesleges zajokat, levegővételeket pedig szeretnénk eltüntetni.

Megjeleníteni ott tudjuk, ahol az automatizálást:



A gyári beállítások szerint alapból be van kapcsolva a “Create Fades on Clip Edge” funkció, ami azt jelenti, hogy egy minimális Fade kerül minden Timeline-ba behúzott klipre. Ez akár hasznos is lehet, viszont nem egyszer találkoztam azzal a jelenséggel, amikor egy Kick loop első tranziense eltűnt, körönként nem volt meg az első lábdob Attackje. Olyan, mintha kihagyna egy Layer. Sajnos több megjelent zenénél is tapasztaltam ilyet. A problémát az automatikusan klipre kerülő Fade okozza, pedig a Preferencesben (Beállítások) könnyedén ki tudjuk kapcsolni.




Paraméterezhetőbb Sidechain compression

Ha Pumping effekthez nem használunk hangerőautomatizáló plugint (pl. LFOToolt vagy Kickstartot), hanem maradunk a jó öreg gyári kompresszor SC funkciójánál, akkor szükségünk van egy bejövő Kick jelre, ami vezérli az eszközt.

Jobban járunk, ha nem a zenénkben található Kicket fogjuk be erre a célre (ez a Kick lehet akár egész hosszú lecsengésű is), hanem egy teljesen független, külső fantomsávot, melyben a Kick helyén a lábdobnál jóval rövidebb hang szólal meg, például rövidebbre vágott minta, vagy Operator rövid Note-okkal.



Miért jobb ez a megoldás? Sokkal több játéktere marad a Release értéknek, rövidebb, gyorsabb, precízebb Sidechain hatást érhetünk el.

Tipp: Nemcsak Pumping effekthez ajánlom. Egy megírt ritmikával ügyesen megszaggathatunk vele például egy Padet, gyakorlatilag Arpeggiot létrehozva.



Groupok groupolása

Na, ez az a funkció, amit nem írtak meg az Abletonban. Szerencsére! Lehet, hogy elvesznénk… :)
Néha mégis szükség van arra, hogy több Groupot egyszerre, újabb csoportként kezeljünk.

Akik használtak egyéb DAW-ot is, vagy analóg keverőt, valószínűleg már tudják, mi a megoldás: BUS Channelekre kell routolnunk. Az Ableton Live-ban lehetőség nyílik bármilyen audiocsatornát egy másikra küldeni, így akár több Group kimenetét is elküldhetjük a BUS-ra.



Ha kijelöljük a csoportba szánt csatornákat, nyomjunk CTRL+G vagy CMD+G-t, és már létre is hoztuk a Groupot. Ha létrehozunk egy sima audiocsatornát és Inputra állítjuk a monitort (elnevezzük BUS-nak), már kész is a BUS Channelünk, amennyiben pedig a kívánt sávok “Audio to”-ját BUS-ra állítjuk, meg is történt a BUS-ra routolás.

Az alábbi képen a következő jelút látható:
Audio3 és Audio4 → Group2 → BUS → Master




Tehát akár több Group jelét elküldhetjük egy BUS csatornának, ahol az összes érkező jelet egyszerre kezelhetjük.


Hangerő-automatizálás

Gyakran kapok olyan teljes Ableton projektet keverésre, masterre, melyben a DAW keverőjének Faderei vannak beautomatizálva. Ezzel semmi gond nincsen, míg az ember nem kooperál, hiszen mindez megszokás kérdése. Viszont ha további munkára odaadjuk másnak a projektet, és /vagy bele akarunk nyúlni a mixbe, akkor a beautomatizált hangerőpotihoz nem fogunk tudni hozzányúlni.

Lehet persze a beautomatizált sávon utólag is Gaint állítani (például Utilityvel), viszont egy gyakorlott hangmérnöknek jobban kézre áll az erre a célra dedikált hangerőcsúszka, így javaslom a történet megfordítását: hangerő-automatizálásra inkább az Utility Gain paraméterét alkalmazzuk, hogy a Faderek “szabadon” maradhassanak az utolsó előtti munkafázishoz, a keveréshez, azaz gördülékenyebb legyen az utómunka.



Drum Rack keverése

Számomra is meglepő, de sokan nem ismerik, ezáltal nem használják ki a Drum Rackben rejlő lehetőségeket. Egy konkrét példát emelnék ki:
A Drum Rackbe töltött minták (vagy pluginok) külön sávként kezelhetőek, tehát külön effektezhetőek (pl. EQ, kompresszor), Session Viewban pedig Group-szerűen jelennek meg a sávok, így egyszerűen, átláthatóan tudjuk keverni a dobokat.




Referenciazene

Mindig érdemes referenciazenét tölteni a projektünkbe (legalább kettőt), ugyanis óriási segítség a hangkép kialakításánál, vagy akár az Arrangement szerkesztésénél is. Ha a master fázisához érünk, tehát elkezdjük pakolgatni a plugineket a Master Channelre, akkor fontos, hogy ez ne legyen hatással a referenciazenéinkre, mert azok már masterelt zenék. Ezt úgy tudjuk elkerülni, hogy a referenciazenéink audiosávjait nem a Masterre routoljuk, hanem egyenesen a hangkártyánk kimenetébe.




Férjünk el a képernyőn!

Ha kicsi a monitorunk, toldjuk meg egy-két trükkel:

1. Csatlakoztassunk még egy monitort és használjuk a Second Window funkciót (View menü), az egyik képernyőn legyen a Session, a másikon az Arrangement nézet! (Ha csak a plugineket dobáljuk az új képernyőre, már akkor is előrébb vagyunk.)

2. A sarkokban található kis háromszögekkel zárjuk be a nem használt nézeteket!

3. Állítsuk át a Zoom Displayt! (Preferences-Look Feel-Zoom Display)