A sorozat első részében néhány rendkívül fontos alapelvet tárgyaltunk. Elsősorban azt, hogy a lehallgatásra szolgáló stúdiósugárzók a párhuzamos falaktól egyenlő távolságra kell elhelyezkedjenek, a producer és a hangfalak ideális pozíciója pedig egy egyenlő oldalú háromszöget kell leírjon.

Másodsorban még mindig ott az a fontos megfigyelés, hogy a hang nem függeteníthető a tértől, melyben megszólal, tehát a lehallgatás minőségébe kövéren beleszól házi stúdiónk geometriája és akusztikai jellemzői.

Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy az adott tér elnyeli vagy felerősíti a mélyeket, közepeket, magasakat (azaz szobánk frekvenciaválasza nem lineáris), akkor a legegyszerűbb gyógyír az aktív stúdióhangfalakon található mély és magas tartományra ható kalibrációs potméter használata.

Bár már sokat javítottunk a helyzetünkön, sajnos ezzel még nincs megoldva az ügy. A tökéletes megoldás, ha professzionális akusztikai hangmérnökkel megtervezzük a helyiség elrendezését és a hangfalpárok elhelyezését. Ez a verzió meglehetősen drága mulatság.

Valamivel olcsóbb megoldás, ha akusztikai termékekkel foglalkozó cégek előregyártott elemeit vásároljuk meg. Szerintem az egyik legnevesebb cég a szakmában az amerikai RPG és az Auralex. Magyar webshopokban is találunk ilyen termékeket. Nem két fillér, de a jó akusztikára érdemes pénzt áldozni.



Az említett elemek nem hanggátlásra szolgálnak, hanem arra, hogy egyenletesen szétszórják a közép és magas frekvenciatartományú hanghullámokat. Szaknyelven ezeket az elemeket diffúzoroknak nevezzük.

A következő részben arról lesz szó, hogy kevés pénzből hogyan tudunk mi magunk ilyen diffúzorokat fabrikálni és elhelyezni. Nemsokára barkácsolunk!