Az egyik legfontosabb és egyben legmisztikusabb kérdés az, hogy milyen EQ- és kompresszorbeállításokat alkalmazzunk a lábdobra, melynek eredményeként olyan minőségben szólal meg, mint kedvenc zenéinkben.

Az az igazság, hogy nem a sávra pakolt csili-vili pluginektől fog az arcunkba csapni (vagyis rúgni, mert ugye ez a jelentése az angol ‘kick’ kifejezésnek ), hanem attól, hogy megfelelő “környezetet” biztosítunk számára. Nyilván szükségszerű a lábdob és effektjeinek megfelelő paraméterezése, viszont figyelmünknek a teljes zenei egységre kell irányulnia.

Vegyük végig lépésről-lépésre a munkafolyamatokat!




Audió vagy MIDI-sáv?

Kick mintát soha ne tegyünk audió sávra, mert megfosztjuk magunkat a paraméterezési lehetőségektől, feleslegesen foglalunk memóriát, és ha később hangmintát cserélnénk… egyszerűen felejtsük el!

Mindig Samplerbe, Simplerbe, vagy Drum Rackbe (esetleg külső VST Samplerbe) töltsük a lábdobot (vagy Loopot, megvágva), és írjuk meg a MIDI-szekvenciát. Így az Arrangement könnyen szerkeszthető, a lábdob burkológörbéje pedig egyszerűen paraméterezhető lesz. Gyakran kell rövidíteni a minta hosszán, lecsengésén, hogy a basszussal (főleg, ha Sub) ne szóljunk össze időben.


Szintetizátor, vagy hangminta?



Egyes producerek minden hangot (így a Kicket is) szeretik saját maguk kicsavarni kedvenc szintijükből, ezzel sajátos, egyedi hangzást teremtve. Ez igazán kellemes időtöltés, ha az embernek van rá ideje, azonban jobban járunk a hangmintákkal, ha a dal mielőbbi elkészítése a cél.

A kettő közötti (talán a legjobb) megoldás, ha kifejezetten Kickek gyártására tervezett szintivel dolgozunk, például Nicky Romero Kickkel, melyben időben tudjuk állítani a frekvenciaváltozót, és plusz Layerként könnyedén tudunk hozzákeverni mintákat.


EQ

Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a gyártók célja lenyűgözni a producereket, azaz termékeik vásárlóit, ezért úgy gyártják a Samplereket, hogy a basszus ne vigye le a fejüket, amikor belehallgatnak. Igen ám, de a Kicknek nem önmagában kell jól szólnia, hanem a mixben, ezért már a munkafolyamatok elején rendelkeznünk kell a projektünkben legalább két betöltött (és beszintizett) referenciatrackkel. (Erről egy későbbi cikkben lesz még szó.)


Három lépésben célszerű EQ-zni:

1. Hibajavítás

A “nem hallható zajt” mindig vágjuk ki (ez általában 30 Hz alatt van, de egyéntől és stílustól függően 35, vagy 40 Hz is lehet)! Ezután (a gyártók által eltúlzott) 50-55 Hz-nél kis Q értékkel reduce-oljunk (csökkentsünk)!

Ekkor hasonló végeredményt kell kapnunk:



Figyelem!
Ne hagyjuk becsapni a fülünket! A több mély mindig jobban fog tetszeni zeneírás közben, de ne felejtsük el, hogy egy standard hangkép kialakítása a célunk, nem pedig a saját hangcuccunk megszólaltása a számunkra legkedvesebb módon.

Ha ezt követően is találunk nem kívánatos, hallható zajt, megkereshetjük és kivehetjük scanning technikával, melyről egy későbbi cikkben szintén lesz szó.


2. Karakter EQ-zás

Amikor készen van a Groove-unk (a zenénk alapja: Kick, Bass és ritmusszekció), érdemes beállítanunk az EQ többi paraméterét is. Ekkor fogjuk ugyanis meghallani, ha a lábdob összeveszik a basszussal, vagy ha zavaró frekvencia van a középmély tartományban (szinte mindig van). Ekkor válik észrevehetővé az is, milyen frekvenciát szükséges emelnünk, vagy éppen csökkentenünk, hogy hangsúlyozhassuk a Kick erősségeit, vagy elfedjük gyengeségeit.

Az emelést mindig szélesebb Q értékkel végezzük, a vágást szűkebbel! Olyan helyen emeljünk max. 3-4 dB-t, ahol az ő karaktere van, lényegében ahol kellemesebbnek érezzük azt (1 és 6 kHz között). Visszavenni ott érdemes, ahol a Kick összeszól a Bass-zel, vagy a többi hangszer alapharmonikusaival (kb. 150 és 400 Hz között, akár több helyen is).



A tipikus dobozhangzást is a 250-350 Hz környéki tartomány csökkentésével tudjuk eltüntetni.

3. EQ a keverési munkafázisnál

Ha a szerkezet és a hangszerelés teljesen rendben van, hozzákezdhetünk ehhez a lépéshez is, viszont ha nincs megfelelő lehallgató rendszerünk és akusztikai csillapításunk (valamint szakértelmünk), akkor mindenképp vigyük stúdióba a keverést és masteringet.
Bár már csak 1-2 dB-t kell állítani, ez mégis kulcsfontosságú lesz a végeredménynél, és egy csillapítatlan nappaliban nem fogjuk megfelelően érzékelni, indokolatlan, szélsőséges beállításokkal pedig elronthatjuk a hangzást.

Az A jó Kick titka 2. részében a Kickre pakolt kompresszor szükségességéről rántjuk le a leplet.
Találkozunk jövő héten!