Controller books
Kedves Olvasóink!

A dec. 4-ig leadott Foxpost rendeléseket és a dec. 18-ig leadott postai vagy Postapont rendeléseket biztosan kézbesítjük dec. 24-ig. Az ezen időpontok után leadott rendeléseket folyamatosan kézbesítjük, de karácsonyig történő megérkezésüket nem tudjuk garantálni.

Boldog karácsonyt és jó zenélést kívánunk!

Controller Books csapata
Hírfolyam RSS
Szűrés: Miért nem tudunk elszakadni a nyolcvanas évektől? | Az összes hír
07 Okt

Miért nem tudunk elszakadni a nyolcvanas évektől?

Szerző: Puha Szabolcs | Kategória: stúdió | Címkék: stúdiótechnika

Hozzám megszokott módon ismét egy enyhén filozófiába hajló eszmefuttatás következik. Ez a gondolatmenet nem új keletű, már régóta érlelődik bennem. Hogy pont most vetem papírra, annak az a kiváltó oka, hogy a minap szembesültem azzal, hogy a TC Electronics piacra dobta hardver formátumban két legendás, nyolcvanas években elterjedt stúdióberendezés újragondolását.

Az egyik az általam már sokat elemzett EMT 250, az első digitális zengető, a másik pedig a saját klasszikusuk, a 2290, egy komplex delay algoritmusokkal ellátott digitális processzor. A cikk nem a hírbe hozott újdonságok bemutatásáról fog szólni (bár mellékeltünk róluk egy-egy videót). Sokkal inkább azt szeretném megvizsgálni, hogy a stúdiótechnikai cégek miért nem tudnak elszakadni a nyolcvanas évek hangzásától, és valami igazán új sounddal előrukkolni.

A válasz természetesen nem egyszerű. Ha zenei emlékeink között kutatunk, akkor nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy a nyolcvanas évek az utolsó évtized, amikor viszonylag egységes zenei hangzásról számolhatunk be, még a rengeteg stílus és zenei sokszínűség ellenére is. A legszembetűnőbb példa, ha a ma már rendkívül ízléstelennek tartott Gated reverbbel megkínált pergőre gondolunk. Annyira uralkodó és emblematikus hangzásról volt szó, hogy a popzenékben, a rockballadákban és a kemény metálban egyaránt szerepelt. Sőt még musicalfelvételeken is tetten érhető volt. A kilencvenes években valami eltörött, és nem túlzás azt állítani, hogy máig ez a helyzet.

Más megközelítésből a nyolcvanas évekre kellő nosztalgiával tekintünk, mintha valami meghatározhatatlan, kellemes karaktert szeretnénk újból megtalálni, amit szívesen beépítenénk a most készülő zenék hangzásvilágába. A kilencvenes évek hangzásában már sokkal inkább digitális ridegséget és sterilitást vélünk felfedezni. Arra meg most nem vagyunk kíváncsiak.

Hogyan készültek a zenék akkoriban? Emberi oldalról arról tudok beszámolni, hogy csapatsportnak tekintették a zenei alkotást. Egy csapat minimum egy zeneszerzőből, szövegíróból, producerből, külön felvételi, mixing és mastering szakemberekből állt. Technikai téren csupa olyan berendezésről számolhatunk be, amelyek képesek karaktert kölcsönözni a zenének. Tévút, ha azt gondoljuk, hogy csak analóg cuccokat használtak. Gondoljunk, arra, hogy ebben az évtizedben zajlott le a zengetők legjelentősebb fejlődése.

Időzzünk egy kicsit a stúdiótechnikánál! A legmeghatározóbb tényező az volt, hogy a rögzítés szalagos magnóra történt. Általában 16 vagy 24 sávos masinákat használtak. A legelterjedtebb márkák a Studer, Otari, Ampex, Tascam voltak. Mindegyik kellő mértékben színezte a rögzített hangot: a mélyeket és a magasakat enyhén komprimálták, és a típusra jellemző hangszínezéssel látták el a zenei anyagot. 2010-ig nem igazán terjedtek el a szalagos magnókat emuláló pluginek. Kivétel talán az MCDSP Analog Channel volt. A szóban forgó esztendő körül sorra jelentek meg jobbnál jobb szoftveres emulációk. A Waves Kramer Tape és a UAD Studer emulációi, illetve a SlateDigital Virtual Tape Machines lettek a legelterjedtebbek. Nem panaszkodhatunk, hiszen a nyolcvanas évek meghatározóbb technikai eszközeinek hangzását már magukénak tudhatjuk a DAW-unkban.

Az évtized soundjának második meghatározó összetevője, hogy nagy méretű, analóg keverőpultokon történt a mixing. Nevezzük nevén: a Solid State Logic 4000-es pultjai számítottak ipari szabványnak. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden egyes felvétel ilyen keverőpulton készült, de a felvételek legalább 80%-a. A zenék fennmaradó hányada Neve AMEK, MCI, Trident és más cégek pultjain lett elkészítve. Nem csoda, hogy a Waves már 2005-ben piacra dobta az SSL termékcsaládját, ami egy EQ-ból, egy Channel stripből és egy master bus kompresszorból állt. Ha minden csatornán használunk emulációs plugineket, akkor gyakorlatilag az eredeti, analóg pultokhoz hasonló hangzást hozhatunk létre a digitális mixingünk során. Nem kellett sokat várni, hogy a konkurens szoftvergyártó cégek is megjelenjenek SSL kópiáikkal: a UAD, IK Multimedia, Native Instrument, Plugin Alliance, stb. (és felsorolhatnám a kevésbé sikerült példányok gyártóit is). A Neve, Trident pultok hangzását kedvelő producerek és hangmérnökök sem panaszkodhatnak, hiszen jobbnál jobb pluginemulációk közül válogathatnak.

A nyolcvanas évek hangzásának letagadhatatlan elemei a digitális effektprocesszorok. Elsősorban az ekkortájt elterjedő zengetők. Igen, elsősorban a Lexicon 480-as csúcsgépére gondolok, amely meghatározta az egész korszakot. Azért ne gondoljuk, hogy csak egy ilyen gépről számolhatunk be, hiszen több tucat cég versenyzett a zenegyártók figyelméért. Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból az Eventide 2016 és H 3000 termékét, a Yamaha Rev 1-t és a Roland R880-t sem. Ma kiváló minőségű Lexicon L 480 emulációkkal találkozhatunk a számítógépes processzorok piacán. Véleményem szerint a legjobb a dán Relab LX480, valamint a Native Instrument-Softube kollaborációból született RC48. A legendás Eventide algoritmusokkal is találkozhatunk a Soundtoys, és a szóban forgó cég saját gyártmányú plugenjei által. A Nomad Factory 80s Spaces-e jóvoltából a korabeli Yamaha zengetők hangzásvilágát tudhatjuk magunkénak.

Természetesen sok stúdióeszköz létezik még, melyek nélkül nem az lenne a nyolcvanas évek hangzása, mint ami, de bemutatásuk meghaladná a cikk kereteit. Azonban még egy elemet ki kell emelnem: az Aphex Aural Excitert. A Waves, UAD és a Nomad Factory jóvoltából szintén több számítógépes emuláció közül válogathatunk.

Levonhatjuk a konklúziót: a legfontosabb, nyolcvanas évekbeli stúdiótechnikai eszközöket már újjáalkották plugin formájában. Nem meglepő, ha a hosszú felsorolás után az az érzésünk támad, hogy nem elég csak a klasszikussá vált eszközöket magunkévá tenni. Sajátítsuk el a nyolcvanas évek zenekészítési attitűdjét is!





« Vissza
x

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy időben értesülj híreinkről és legújabb kiadványainkról!

x

Köszönjük, hogy feliratkoztál hírlevelünkre.

x

Hiba! Kérlek helyes email címet adj meg!