Szomorúan konstatálom, hogy kis hazánkban, a producerek és hangmérnökök körében méltatlanul elfeledett és mellőzött a Roland SDD-320-as doboza, vagyis a Dimension D. Ízlésvilágomban ez a gép a modulációs effektek császára. A zengetők terén a Lexicon 480L-hez, vagy a kompresszoroknál a UREI 1176-hoz hasonlíthatnám. Nem véletlen, hogy a legtöbb, klasszikusnak számító digitális effektet a nyolcvanas évek elején vagy közepén dobták piacra, hiszen nagyon sokan azt a korszakot tekintik a zenekészítés utolsó aranykorának.

A Dimension D 1984-ben jelent meg, és nagyon gyorsan a zenészek és a stúdiósok kedvence lett. Rendkívül egyszerű modulációs effektről beszélünk, hiszen csak öt gomb volt található rajta: mind az öt külön algoritmust takart. Különféle chorus effekthangzásokról beszélünk. Konyhanyelven úgy fogalmazhatnánk, hogy az alig hallható modulációtól a radikálisig, amely még a hangmagasságba is belenyúl. Csúnyán fogalmazva megnyávogtatja. A berendezés nagyszerűsége abban rejlett, hogy valódi sztereó berendezésről beszélünk, sztereó ki- és bemenettel.

Leginkább Send/return módon volt bekötve a keverőpultba. Párhuzamos processzálás volt az a praktika, ahogyan alkalmazták. Nagyon sok hangmérnöknek még a mai napig ott figyel a fixen bekötött effektjei között. A teljesség igénye nélkül említsünk meg pár nevet: Andy Wallace, Adrew Sheps, Tony Maserati.

A hangzásba radikálisabban beavatkozó algoritmusokat leginkább a hangszerelési fázisban használták, a hangszínek kialakításánál, míg az enyhébbeket mixingnél. Miről is van itt szó? Ha egy modulációs effektet nem lehet hallani, akkor minek használjuk egyáltalán? A kérdés jogos, de a dolog nem ennyire egyszerű. Ez abból adódik, hogy ugyan nem érezhető a moduláció, de a Dimension D mégis pszichoakusztikai hatást gyakorol a hangszerekre. Nehéz pontosan megfogalmazni, hogy mit is csinál, de leegyszerűsítve azt tudnám mondani, hogy segít abban, hogy a hangszerek sikeresebben találják meg a helyüket a sztereó térben, valamint a zengetőkhöz és a master bus kompresszorokhoz hasonlóan Glue hatást is kifejt, azaz segít kialakítani a hangszerek összetartozásának élményét. Saját mixing praktikámban a legtöbb hangszer párhuzamos processzálásban kis mértékben megkapja a legenyhébb algoritmust, ezáltal sokkal organikusabbá varázsolom a hangzást.

Szerencsére nem kell vadászni az eredeti készülékre, ami szinte beszerezhetetlen, mert a pluginfejlesztők jobbnál jobb emulációkkal kényeztetnek el bennünket. A UAD és az Empty Room Systems emulációja kimondottan jó minőségű, és kellően hozza az eredeti vas hangzását. A Plug&Mix változata sem rossz, de ők egy picit tovább gondolták a koncepciót.

Remélem mindenkinek meghoztam a kedvét, hogy egy elfelejtett eszközzel tökéletesítse a mixeit.