Controller books
Hírfolyam RSS
Szűrés: Gondolatok a mikrofonokról | Az összes hír
17 Máj

Gondolatok a mikrofonokról

Szerző: Puha Szabolcs | Kategória: stúdió | Címkék: mikrofon hangfelvétel rögzítés keverés master

Amennyiben rendelkezünk a pénztárcánkhoz mért legjobb minőségű számítógéppel, konverterrel és lehallgatóval (ezeket az alapvető eszközöket viccesen „Szentháromságnak” neveztük), akkor teljes biztonsággal állíthatjuk, hogy hangszerelésre, zeneszerzésre és bizonyos mértékben utómunka-folyamatokra is képesek vagyunk otthoni körülmények között. Le is tudjuk keverni a zenénket, persze attól függően, hogy milyen minőségű konverterrel és lehallgatóval dolgozunk, valamint a szobánk akusztikai adottságai is számítanak.

(Nem igazán hiszek abban, hogy a masteringet a házi stúdióban kell elvégezni. Ahhoz, hogy világszínvonalú masterről beszéljünk, célgépekre van szükség. Konverterre, célhardverekre egy budai kertes ház értékében, többmilliós lehallgatóra, akusztikai mérnök által megtervezett és kialakított akusztikára és legalább tizenöt év tapasztalatra. Olyan, mint amikor valaki otthon megnyírja a saját haját. Fizikailag képes rá, de biztos vagyok abban, hogy minden, csak nem szép lesz a végeredmény.)

A zeneszerzésnél és a keverésnél a legtöbb esetben nem áll meg a tevékenységi kör, amit el szeretnénk látni zenekuckónkban. Általában szükség van mikrofon(ok)ra, hogy hangszereket rögzítsünk. Még az elektronikus zenei producereknek is jól jöhet(nek), amennyiben egyedi hangzás kialakítására törekszenek, vagy éneket, hangszert importálnak szerzeményükbe. Mondhatjuk úgy is, hogy a „Szentháromság” után a mikrofon az eszközparkunk egyik legfontosabb eleme. A mikrofonokról több ezer oldalas könyvet lehetne írni, de inkább tartsunk gyorstalpalót, hogy a tengernyi mikrofon közül ki tudjuk választani a számunkra legjobbat.

Egy modern felvételi szituációban a következő jelútról beszélünk: a zenei performansz hanghullámai a levegőben, akusztikus úton terjednek, ezeket a hullámokat pedig a mikrofon membránja elektronikus jellé alakítja. A mikrofonok kis impendanciával dolgoznak, ami azt jelenti, hogy egy mikrofonelőfoknak (preamp) transzformálnia kell az említett jelet, hogy megfeleljen a mai stúdióhangerő-szintnek. (Ez az előfok lehet a hangkártyába integrálva, vagy szerencsésebb esetben külön erre a munkafolyamatra szánt célkészülék.) Az elektronikus jel erősítése után a konverter az analóg jelet digitális információvá alakítja, ami már hallható lesz a számítógépünk DAW-jában.

A hangfelvétel minősége a felvételi láncban szereplő összes elem minőségétől függ. Hiába költünk ötezer Eurót vintage Neumann mikrofonra, ha csak a legalapabb, harmincezret érő hangkártyánk van, beépített előfokkal. Ebben az esetben a hangkártya belépő szintű minősége a saját képére butítja még a legdrágább mikrofont is. A hangfelvétel-készítés alapfilozófiája, hogy annyit ér a felvételi láncod, amennyit a leggyengébb láncszeme. Közepes minőségű hangkártyához nem érdemes drága mikrofont választani.

Működési elvük alapján két mikrofontípust különböztetünk meg: dinamikus és kondenzátormikrofonokat. Mi most használati tulajdonságaikat figyelembe véve fogjuk tárgyalni őket.

A dinamikus mikrofonokra azt mondja a köznyelv, hogy koncertmikrofonok, azonban ez csak féligazság. Jellegzetesen kevésbé reagálnak a felvételi helységgel, vagyis kevésbé érzékenyek a terem akusztikájára, felhasználási területük ezért elsősorban a hangosítás, ám léteznek olyan nagy membrános, magas minőségű dinamikus mikrofonok is, amelyeket rádió-, vagy tévéstúdiókban használnak. Utóbbiakat nemcsak broadcast-célokra szeretik alkalmazni, hanem felvételi stúdiókban is, ezért féligazság, hogy a dinamikus mikrofonok koncertmikrofonok: a legtöbb megtalálható stúdiókban is, számtalan felvételi szituációban.

A ribbon-, vagy szalagmikrofonok szintén a dinamikus mikrofonok családjába tartoznak. Mivel annyira egyedi a hangzásuk, kevés házi stúdió szokott velük bővülni.

A konderzátormikrofonok hangzásukban és a legtöbb tulajdonságukban nagy mértékben különböznek dinamikus társaiktól, például szükségük van 48 V-os fantomtápra. A köznyelv szerintem hibásan térmikrofonoknak szokta titulálni őket, ezzel azt a tulajdonságukat ragadva meg, hogy érzékenyek a hangforrás terének akusztikájára. A köznapi elgondolás szerint ezek stúdiómikrofonok, azonban modern felvételi helyzetekben azzal kell szembesülünk, hogy dinamikus, kondenzátor- és ribbonmikrofonokat egyaránt használunk, színpadon pedig egyre több, általában ének és akusztikus hangszer hangosítására használt kondenzátormikrofon terjed el. A kondenzátormikrofon hangjára jellemző, hogy sokkal több mély és magas frekvenciát rögzít, mint a dinamikus, és általában sokkal izgalmasabb a megszólalásuk. Megkülönböztetünk nagy és kis membrános típusokat.

Ahhoz, hogy házi stúdiónkban rögzíteni tudjunk, szükségünk van mikrofonelőfokra (mic preamp). Ennek a készüléknek a hangerejét úgy kell beállítani, hogy a zenei előadás leghangosabb része megközelítőleg -8, -6 db legyen. Ez rendkívül egyszerű feladatnak tűnik, de többéves tapasztalat szükséges, hogy jó felvételeket kapjunk végeredményként.

Záró gondolatként: ha mikrofont üzemelünk be a zenekuckónkban, egyszerűen nem tudunk elvonatkoztatni a szoba akusztikai jellemzőitől. Minden egyes felvételen érződik majd stúdiónk akusztikai lenyomata. Ebből kifolyólag azt szoktam tanácsolni, ha nincs keretünk az akusztika javítására, akkor egy jobb minőségű dinamikus mikrofont kell választani. Nincs annál kiábrándítóbb, mint énekfelvételt hallgatni, ami tervezetlen akusztikájú térben lett rögzítve.

« Vissza
x

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy időben értesülj híreinkről és legújabb kiadványainkról!

x

Köszönjük, hogy feliratkoztál hírlevelünkre.

x

Hiba! Kérlek helyes email címet adj meg!