Aki látta a stúdiómat, akár képekről, az most legyint, hogy miről papolok, mikor több mint 60 m²-en egy talpalatnyi helyet sem talál, mert tele van analóg masinákkal. Talán egy kicsit vizet prédikálok és bort iszok. Nézzük meg, miről is van szó! Nagyon sok minden elhangzott már erről a témáról, de ebben a megközelítésben még senki sem vette górcső alá.

A régi analóg berendezéseket általában olyan mitikus félhomály övezi, hogy azok az igazi cuccok. Húsz évvel ezelőtt én is így gondoltam, de azóta sok víz folyt le a Dunán. Elöljáróban annyit, hogy ha ma kezdenék stúdióépítésbe, nem vásárolnék ennyi cuccot. Ma már egyre jobbak a digitális processzorok, és megtanultuk helyesen használni őket. A rossz megközelítés az, hogy a pluginekkel egy az egyben utánozni akarjuk az analóg keverési eljárásokat. Az analóg és a digitális világnak különböznek a fizikai jellemzői, ezért mixingnél más és más hozzáállással kell viselkedni, ha analóg és ha digitális tartományban dolgozunk.

Anélkül, hogy megneveznék egy legendás berendezést, nézzük, mit csinál a hanggal. Minden berendezésnek van egy alapvető feladata: ha kompresszorról beszélünk, akkor az, hogy komprimáljon, ha EQ-ról, akkor az, hogy hangszínszabályozzon, stb. Ezek a berendezések el is végezték a feladatukat becsületesen, de mellette még csináltak valamit a hanggal. Ezt a valamit felharmonikusgenerálásnak, -dúsításnak nevezzük. Konyhanyelven: színezik a hangot. A vintage berendezések nem direkt generáltak felharmonikusakat, hanem mert enélkül nem tudták elvégezni a dolgukat. A komprimálás, hangszínszabályozás és egyéb processzálás mellé kaptunk még egy általában kellemes, zenei hangszínezést. Ne gondoljunk nagyon markáns különbségre, inkább kisebb mértékű változásra, viszont mixing során, amikor egy hang átfutott 8-10 ilyen analóg berendezésen, akkor már jól hallható volt a különbség.

A berendezések láncolata, amin átengedték a zenei sávot, konkrét karaktert adott a hangnak. Legtöbbször ezt a karaktert keressük az analóg berendezésekben. Például tíz évvel ezelőtt még jogosan hiányoltuk az említett kellemes, zenei színezést a digitális tartományból, és nem volt ritka jelenség, hogy vintage masinákhoz nyúltunk keverés során.

Ma a számítógépen alkotó producereknek és hangmérnököknek semmi okuk panaszra, mert a digitálisprocesszor-fejlesztők elkényeztetnek minket: nemcsak a legendás gépek emulációira gondolok, amelyek több-kevesebb sikerrel hozzák az eredeti hangzását, hanem az olyan speciális pluginekre, mint a szalag-, cső- és keverőpult-színezést szimulálók. A szóban forgó processzortípust szaturációs masináknak nevezzük. Amennyiben ügyesen beépítjük őket a mixingfolyamatunkba, nem ér kritika amiatt, hogy digitálisan rideg és borzasztóan unalmas a hangzásunk.

Rengeteg plugin van a piacon. A teljesség igénye nélkül kiemelnék egy- két kedvenc cuccot. Akik általános szaturációs processzorra vágynak, azok számára kiváló választás a Sound Toys Decapitator terméke. A szalaghangzás szerelmeseinek figyelmébe ajánlanám a Waves Kramer Tape masináját. A lágy, meleg hangzás nem marad el. Az SPL Twintube a csőkarakter hű emulálása. A Slate Digital Virtual Console Collection-je pedig az analóg összegzés híveinek lehet a kedvence.

Az analóg világban nem volt szükség szaturációs processzorokra, mert az analóg áramkörök önmagukban megadták a karaktert. Szerencsénkre már számítógépen is elérhetők az oly sokáig hiányolt harmonikus torzítások.