Az 1. részben szó volt arról, hogy mire kell figyelnünk a Kick EQ-zásánál, most pedig megnézzük, mit tehetünk a dinamika terén, hogy a lábdob végül igazán “üssön”.



A Kick és a kompresszor

A kezdő producer legnagyobb hibája a helytelen és indokolatlan kompresszorhasználat, ugyanis Kick hangmintáknál a gyártók a legtöbb esetben már “szétnyomták” a hangot, mi csak ronthatunk rajta (főleg, ha csak kapiskáljuk a kompresszor működését).

Inkább állítsuk be megfelelően az ADSR görbét, mert így sokkal precízebben őrizzük meg a tranzienseket, elhagyva a felesleges lecsengést. Mivel a tranziens fogja meghatározni, hogy mekkorát üt a lábdob, ne bukjuk el az élményt a helytelen kompresszorhasználat miatt.

Ha a teljes Kicket (egyszerre több Layert) szeretnénk dinamikailag kipofozni, jó megoldás például az SPL Transient Designer nevű terméke. Két mozdulattal Attackot és Sustaint adhatunk a lábdobhoz, vagy igény szerint elvehetünk.



A tranziens további növelése: layerezés

Ha úgy érezzük, hiába emeltünk a közép- és magas tartományokon, akkor plusz Layer hozzáadása szükséges. Ha Drum Rackben dolgozunk, sávon belül egyszerűen meg tudjuk oldani.


A hozzáadott réteg közép- és magas frekvenciával dúsítja a hangot a megszólalását követő rövid időben (nagyjából 40-60 ms).

Második Layerként érdemes Snare, Percussion, Hihat vagy Noise hangmintát használni, lerövidíteni és/vagy kiszűrni az alját. Ha találunk olyat, aminek tetszik a teteje, alkalmazhatunk egy újabb Kicket is. Ilyenkor is vágjuk ki a mélyeket és esetleg rövidítsünk a minta hosszán!

Hangnemben szóljon vagy sem?

Kétféle eljárás, meggyőződés létezik, de egyikre sem lehet azt mondani, hogy minden helyzetben megállja a helyét.

Először vizsgáljuk meg, miért terjedt el széles körben a lábdob hangnemre állítása!

Igaz, hogy már az ezredforduló előtt is (főleg stúdiómunkák során) gyakran az adott trackhez húzták a lábdobon a bőrt, hogy kellemesebb legyen a fülnek, hogy a megfelelő helyet foglalja el a mixben, azonban leginkább az EDM-nek és trapnek köszönhetjük népszerűségét az elektronikus zenei producerek között. A Bassline nélküli zenékben (Dropokban) az extrém hosszú lecsengésű lábdob játssza a Bass szerepét, így elengedhetetlenné vált a Kick hangnemre állítása (hiszen gyakorlatilag ez határozza meg a zene hangnemét).

Martin Garrix - Animals (cut)


Más stílusú zenéknél is jó szolgálatot tehet a lábdobnak a Basshez, illetve a dal hangneméhez hangolása, mert egységesebb hangképet, kellemesebb, szebben szóló végeredményt kapunk, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy könnyebben kialakulhat a fáziskioltás jelensége, mivel azonos hullámhosszal dolgozunk, szóval erre érdemes odafigyelni.

A Kick hangnemét az Ableton Tunerével ellenőrizhetjük.


Előfordulhat, hogy kifejezetten jobban áll a tracknek, ha a lábdobot arrébb hangoljuk. Érdemes mindkét verziót meghallgatni: a keményebb, ütősebb vagy puhább, homogénebb hangzás a tetszetősebb? Mindkét megoldásnak megvan az előnye és hátránya is, de leginkább a helye, és hogy mikor alkalmazzuk. Nem helytálló tehát az a megközelítés, hogy a Kicknek mindig hangnemben kell szólnia.


Összefoglaló

1. Önmagában nem létezik jó Kick, csak a jó Kick és Bass kombináció, valamint ennek a kombinációnak és a többi zenei rétegnek a megfelelő kohéziója.

2. A lábdobot mindig MIDI sávra írjuk a paraméterezhetőség és a könnyű cserélhetőség miatt!

3. Figyeljünk a Sample gyártók eltúlzott mélyeire!

4. Layerezzünk bátran, de azért ne essünk túlzásba se!

5. Hangmintáknál ne használjunk kompresszort!

6. Ha mégsem szól úgy a dal, ahogy szeretnénk, inkább vegyünk igénybe segítséget.