Az Akusztikai gyorstalpaló sikerén felbuzdulva egy négyrészes sorozattal szeretnénk kedveskedni nektek, amelyben behatóbban foglalkozunk a témával.

Az előzményekből világossá vált, hogy azok a szobák, terek, amelyeket általában házi stúdiónak használunk, sajnos nincsenek akusztikailag megtervezve és finomhangolva, de (első lépésként) sokat javíthatunk a helyezeten a lehallgatói pozíció ideális kialakításával, a hangfalak elhelyezésével, beállításával.



Nagyon fontos a stúdiómonitorok szimmetriája, vagyis a köztük lévő távolságnak egyeznie kell az egyes hangfalak és a lehallgatói pozíció távolságával, méghozzá úgy, hogy ez a három elem egy egyenlő szárú háromszöget írjon le, illetve a lehallgató mögött kell lennie a házi stúdió hosszabbik falának. Törekedni kell ennek a geometria elvnek a precíz megvalósítására, hiszen így csapnak be minket legkevésbé a stúdiómonitoraink, sőt, így hozhatjuk ki belőlük a maximumot.



A következő tanács csak akkor hasznosítható, ha megvalósítottuk a lehallgatás egyenlő oldalú háromszögét.

Tegyük fel, hogy már kialakítottuk az említett, kívánatos pozíciót. Lehetséges, hogy így a valósághoz közeli hangképet ad a hangfalunk, de még mindig bezavar, hogy a szobánk akusztikailag nincs kialakítva, ezért bizonyos frekvenciatartományokra rezonál, vagy felerősíti annak jelenlétét, esetleg más frekvenciatartományokat eltüntet, elnyel. (Nem mellesleg ezért kevernek sokan a kelleténél több mélyet vagy magasat a zenéjükbe.) Ezért tervezték úgy a legtöbb aktív hangsugárzót, hogy a mélyeket és magasakat kettő, négy vagy hat dB-lel lehet erősíteni vagy tompítani.

Sok kísérletezés és tapasztalás után levonhatjuk a konzekvenciát, hogy hol csal legtöbbet a teremakusztika. Tanácsos olyan referenciazenével vizsgálni az akusztikát, amit kívül-belül ismerünk és jónak tartjuk a megszólalását. Az adott zene ismeretében megítélhetjük, hogy a házi stúdiónknak helyet adó tér a valóságosnál több, vagy kevesebb mélyet/magasat ad hozzá.

A kísérlet eredményeképpen korrigáljunk az említett potméterekkel: ha a szoba növeli/elnyeli a mélyeket/magasakat, akkor több magasat/mélyet tekerünk rá és fordítva. Ezzel az egyszerű módszerrel könnyen javíthatunk termünk hangzásbeli egyenetlenségén.

Bár én sokkal jobban bízok a hagyományos, referenciazenés módszerben (hiszen a zenehallgatás szubjektív művelet, saját fülünknek és ízlésünknek kell hinnünk), léteznek mérőmikrofonok is, melyek kiszámolják a stúdió frekvenciválaszát, majd egy plugin segítségével korrigálják azt, például a Waves vagy az IK Multimedia termékei.



Végül: ha a lehallgatói körülmények kialakításánál precízen kalibrálunk, fáradozásainkat zenénk megszólalása fogja meghálálni.